Simon = meghallgattatás, Júdás = megasztalt
Simon és Júdás a zélóták
közül jöhetett. A zélóták pártja fanatikusan Róma-ellenes volt; ellenezték a
rómaiak jelenlétét Palesztinában, tagjai a véres merényletektől sem riadtak
vissza, ha a rómaiak irtásáról volt szó. Először IV. századi legendák beszélnek
arról, hogy Simon és Júdás Perzsiában együtt terjesztették a hitet, és
szenvedtek vértanúságot.
Simon, akit Zélótának
neveztek, a hagyomány szerint Egyiptomban, Líbiában és a brit szigeteken az
evangélium buzgó hirdetője volt, majd Perzsiában csatlakozott Júdás apostolhoz.
Egyik legendája szerint úgy lett vértanú, hogy kettéfűrészelték. Ezért
Simont fűrésszel szokták ábrázolni. Nagy Szent Baszileiosz IV. századi egyházatya
szerint viszont Simon békésen fejezte be életét Edesszában.
Júdás Jacobi valószínűleg
azonosítható a Máténál és Márknál szereplő Lebbeussal (= szí-vecském) vagy
Taddeussal (= gyönyörűségem). Lehet, hogy anyja becézte őt ezekkel a nevekkel
még gyermekkorában. Ebből a hívők arra következtettek, hogy rendkívül megnyerő,
szeretetreméltó egyéniség volt. Egyik vélemény szerint az ő lakodalma volt
a „kánai menyegző”. Valószínűleg voltak gyermekei és unokái. Az apostolok
szétszéledésekor Palesztinában, majd Szíriában és Kis-Ázsiában térített. A
hagyomány szerint bunkóval verték agyon a domitianusi üldözés idején.
Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat. (2Kor 4,5)